A pénzügyi terv célja, hogy átfogó képet adjon a vállalkozás pénzügyi teljesítményéről, ezáltal a menedzsment maximalizálni tudja a tulajdonosi értéket, illetve a profitot.
A befektetési döntések a vállalkozások eszközeinek nagyságára és összetételére vannak hatással, azaz a mérleg eszközoldalát érintik. A befektetési döntések során felmerülő kérdések egy új tárgyi eszköz, gép vásárlásához, új termék gyártásához, régi berendezések eladásához, másik cég megvásárlásához kapcsolódhatnak.
A finanszírozási döntések mindig a befektetés megvalósításával és a folyó működés finanszírozásával kapcsolatosak, így a vállalkozás mérlegének forrásoldalára vannak hatással. A finanszírozási döntések meghozatalakor nagy hangsúlyt kap az illeszkedési elv, mely döntően a vállalkozás finanszírozási politikával van kapcsolatban. Ez lehet:
Óvatos, vagy konzervatív: Ebben az esetben az átmenetileg, rövidtávon lekötött eszközök egy részét is tartós forrásokból finanszírozzák. Konzervatív finanszírozási szemléletmód esetén a likviditási problémák előfordulásának valószínűsége alacsonyabb. Hátránya, hogy drágább megoldás a többinél, ugyanis a rövid lejáratú forrásokból való üzemeltetés rendszerint olcsóbb, mint a hosszú lejáratú források. Ilyenkor a nettó forgótőke értéke nagyobb, mint a tartósan lekötött forgóeszközök értéke.
Szolid: Ilyenkor a vállalat a tartósan lekötött eszközeit tartós forrásból, az átmenetileg lekötött eszközeit pedig átmeneti forrásból finanszírozza. Ilyenkor a cég elméletileg megfelel az illeszkedés elvének, azaz a nettó forgótőke megegyezik a tartósan lekötött forgóeszközök értékével.
Agresszív: A cég tartósan lekötött forgóeszközeinek egy részét is rövid lejáratú források terhére finanszírozza. Ilyenkor a nettó forgótőke értéke kisebb, mint a tartósan lekötött forgóeszközök értéke. Csak azoknak a cégeknek érdemes ezt a fajta finanszírozási szemléletmódot választaniuk, akiknek a működése és piaci helyzete annyira stabil, hogy likviditási problémák bekövetkezésekor is viszonylag olcsón tudják magukat finanszírozni a piacról.
A hosszútávú pénzügyi döntések jellemzően hosszabb időre határozzák meg a cég működési feltételeit (1+ év).
A rövidtávú pénzügyi döntések a forgóeszközökre és a rövid lejáratú kötelezettségekre irányulnak.
A pénzügyi tervezés részfeladatai
A pénzügyi tervezés részfeladatai a következők:
Mérlegtervezés
Likviditástervezés
Megtérülés elemzés
Kockázatelemzés
Meglévő és szükséges források elemzése
Eredménytervezés
Szükség lehet még Cash-flow kimutatás és forgótőke-kalkuláció összeállítására.
A mérlegtervezés
Induló vállalkozás esetén induló mérleget tervezünk. Rajtunk múlik, hogy milyen mélységig (mérleg főcsoport, mérlegcsoport, mérlegsorok) tervezzük meg a mérleg egyes részeit. Természetesen lehetőség van egyes elhanyagolhatóbbnak vélt részeknél a főcsoport szerinti bontásra, míg a magasabb prioritású elemeket mérlegsorokig is szerepeltethetjük. Már működő cég esetében mérlegünknek az előző lezárt üzleti évből és a hozzá tartozó mérlegből kell kiindulnia.
Likviditás tervezés
A finanszírozási döntések témakörében taglaltuk.
Megtérülés elemzés
Egy vállalat vagy projekt sikerességére statikus és dinamikus módszerekkel is tudunk következtetni. Ilyenkor a várható pénzáramokat, illetve azok időbeli eloszlását és az ezekhez kapcsolódó kockázatokat elemezzük.
Pénzáramokhoz kapcsolódó néhány alapelv:
Minden olyan pénzáramlást, amely a beruházás kapcsán jön létre, megváltoztatva a cég árbevételét, költségeit, adófizetési kötelezettségeit stb. bele kell venni az elemzésbe.
A pénzáramokat adófizetési kötelezettségünk teljesítése utáni bázison kell mérni.
A beruházás valamennyi pénzáramra gyakorolt közvetett hatását figyelembe kell venni. Pl. egy új termék piacra dobásából adódó pénzáram-növekménynek ellensúlyoznia kell a kiszorított termék volumenének csökkenése folytán bekövetkezett veszteséget.
Elsüllyedt költségek figyelmen kívül hagyása. Ezek olyan régebben felmerült költségek, amelyek ugyan kapcsolatban állnak a beruházással, de megtérülésük független a beruházási döntéstől. Ilyen lehet például egy gyáregység jogszabály által követelt biztonságtechnikai feltételeinek kiépítése, ami kapcsolódik az üzem majdan kivitelezett beruházásához. Ezt mégsem vesszük figyelembe, hiszen gyárunkat az üzemi beruházástól függetlenül terhelik a biztonsági előírások betartása miatt felmerült költségek.
Alternatív költségek figyelembe vétele. Az alternatív költség egy tőkeelem haszonszerzési lehetőségéről való lemondást jelenti. Ilyen például egy használaton kívül helyezett iroda költsége. Ebben az esetben az irodáért kapható bérleti díj az alternatív költség (opportunity cost).
Figyelembe kell venni a nettó forgótőke szükségletet, ami a forgóeszközök és a rövid lejáratú források különbsége, vagy a forgóeszközök tartósan lekötött hányada.
Infláció figyelembe vétele. Általában nominálkamatlábakkal számolunk. Abban az esetben viszont, ha kiszámíthatatlan inflációs környezet lenne, akkor ésszerű reálkamatlábbal számolni.
Megtérülési idő:
Arra keresi választ, hogy a kezdő tőkebefektetés hány év alatt térül meg – feltételezve, hogy a pénzáramok minden évben azonos nagyságúak. Megtérülési idő = Kezdő befektetés összege / Várható éves pénzáram. Ha a várható éves pénzáramok eltérő nagyságúak, meg kell keresni azt az időpontot, amikor a halmozott pénzáramok összege megegyezik a kezdő tőkebefektetéssel. Előnye, hogy egyszerű kiszámítani, hátránya, hogy nem veszi figyelembe a pénz időértékét, nem méri a beruházási javaslat jövedelmezőségét. Továbbá figyelmen kívül hagyja, hogy a projekt megtérülését követően még hány évig és mekkora pénzáramok keletkeznek, így nem elégíti ki a tulajdonosok vagyonmaximalizálási elvárásait.
Diszkontált megtérülési idő:
Arra keresi a választ, hogy hány évig kell egy beruházásnak működnie ahhoz, hogy a nettó jelenérték szempontjából ésszerű legyen. Azaz megmutatja, hogy hány év diszkontált jövedelméből térül meg a kezdeti tőkebefektetés.
Nettó jelenérték:
Segítségével meghatározható, hogy mennyi vagyonnövekmény érhető el az időt figyelembe véve. A beruházás működése folyamán keletkező pénzáramok diszkontált összegéből levonva a kezdeti befektetések diszkontált összegét, megkapjuk a vállalkozás, vagy projekt nettó jelenértékét. Fontos leszögezni, hogy csak azonos élettartamú projektek összehasonlításakor alkalmazható!
Belső kamatláb (IRR):
A belső kamatláb úgy határozható meg, mint az a kamatláb, mellyel a beruházásból adódó pénzáramok diszkontált jelenérték összege 0, azaz nettó jelenértékük 0. A belső kamatláb lényegében a beruházáshoz kapcsolódó megtérülés, melyet általában a befektetők elvárt hozamával vetnek össze. Belső kamatláb, elvárt hozam, nettó jelenérték összefüggése:
IRR > r: Ilyenkor a beruházás várható hozama nagyobb, mint az elvárt hozam, azaz a beruházás elfogadható, mert a nettó jelenértéke pozitív.
IRR < r: Ilyenkor a beruházás várható hozama kisebb, mint az elvárt hozam, azaz a beruházást el kell utasítani, mert nettó jelenértéke negatív.
IRR = 0: Ilyenkor a beruházás várható hozama megegyezik az elvárt hozammal, azaz elméletileg mindegy, hogy elfogadjuk-e a beruházást. Ilyenkor a nettó jelenérték 0.
Jövedelmezőségi index, haszon-költség arány (benefit-cost ratio, PI):
A beruházásból származó pénzáramok jelenértékek összegét elosztjuk a kezdő befektetések jelenérték összegével. Kifejezi, hogy mekkora jövedelemre teszünk szert egységnyi pénzösszeg befektetésével. Ha PI = 1 akkor minden egyes forint befektetéssel 1 Ft haszonra teszünk szert, ha PI < 1 akkor az elgondolásunk veszteséget eredményez, ha PI < 1 akkor nyereségesek vagyunk.